Andy Kaufmannak, a másodosztályú amerikai humoristának – ha ugyan nevezhetjük annak – volt egy maga által kiötölt alteregoja, Tony Clifton, a tapló las vegasi bárénekes. Kaufman nagy sikert is aratott azzal, hogy időnként ennek a jelmezében bukkant fel a nagyérdemű előtt. A sikert persze nem „Clifton” aratta, hanem az a tudat, hogy ő, vagyis Kaufman ez a Clifton.

Az ötlet tehát, amivel Sacha Baron Cohen, a londonban debütált humorista – ha ugyan nevezhetjük annak – előállt, nem az ő ötlete, viszont rátett egy lapáttal, mert nem elégedett meg egy álszemélyiséggel, hanem hármat is teremtett magának: Ali G.-t, a piszkosszájú angol rappert, aki négernek képzeli magát; Brunót, a homoszexuális, affektáló osztrák divatkommentátort és Boratot, a kazah tv lelkes, de retardált erkölcsű riporterét. Ali G.-t még értjük, hogy miért angol – mert Cohen is az –, de hogy a másik két istenátkát milyen alapon varrta a két ország nyakába, az ismeretlen. Boratnál eredetileg Albániára gondolt, mert volt egy találkozása egy albán riporterrel és ez a jelek szerint maradandó hatást gyakorolt rá, de aztán a transzformáció által kazah lett belőle, s hogy miért? Csak. Cohen akart magának egy országot, amelyre a primitívség összes ismérvét ráakaszthatja, s mivel Európa keleti fele ebből a szempontból túl rizikós volt, inkább rábökött a térképre. Ezzel a három agyalágyult figurával töltötte be az Ali G. show c. műsorát, előbb az Egyesült Királyságban, majd az USÁ-ban – de kizárólag tévéhálózatokon. Borat ezekben úgy lépett fel a valós interjúalanyokkal szemben, mint a kazah tévé riportere és ment is addig a műsor, amíg túl ismertté vált a személye, mert már akkor kiröhögték, amikor Cohen bemutatkozott Borat név alatt a telefonban. (Magyarországon Stahl Judit próbálkozott meg a műfajjal, talán emlékszünk még az általa alakított lófogú Micokóra, a japán riporterre, „aki” miatt még a japán nagykövet is tiltakozott a kormánynál, hogy hülyét csinálnak a népéből.) Mint ahogy várható volt, ahogy kifulladt a Borat-show, abból filmet is forgatni kellett.

Kezdjük a helyszínnel. Borat Szagdijev (Cohen), a fiatal kazah tévériporter kap pár állami dollárt, hogy hasznavehetetlen, hisztériás, ocsmányul elhízott „producerével” (Azamat Bagatov) fejtágítás céljából bejárja az államokat. Az utasítás az, hogy hazatérte után bő élményanyaggal feltöltekezve hangszerelje át néptársainak lelkét a nyugati kultúrára. A bevezető képsorokat látva azon van is mit: Borat faluja egy szutykos putriegyveleg, a lakók között már csak a megelőzés érdekében is ki kellene osztani több száz évet, Borat háza ronda, akárcsak a felesége, az anyja száz éves, pedig a film szerint negyven, szomszédja maga a köpcös török átok, Borat kocsiját, egy szakadt Ceausescu-Daciát szamarak húzzák, egyébként mindenki vigyorog, táncol és szerencsejátékot játszik. Mindezt Kazahsztánban, bár a film eme jelenetét egy óromániai cigányfaluban forgatták le. Hát ha valami, ez már kiverte a kazahoknál a biztosítékot. Emellett a filmből kiderül, hogy az országban tombol az antiszemitizmus. (Kazahsztánban effektive nincsenek cigányok és zsidók.)

De ez még talán nem is lett volna baj, mert megfelelő kutatás után minden bizonnyal Kazahsztánban is lehetett volna találni valami hasonló szeméttelepet, de súlyosbításként ott van maga Borat, a kétsoros, mosatlan szürke zakójában. Borat ugyanis egyfajta intelligenciát képviselne a népe körében, ehhez képest semmit sem tud a nyugati világ szokásairól: nem ismeri a mozgólépcsőn, ámul, ha működő autót lát, a wc-ben mosakszik, a szart viszont nejlonzacskóban viszi a házigazdáihoz, hogy azok mondják meg, most mit kezdjen vele, érdeklődéssel tölti el a wc-papír látványa, nem ismeri a pénz értékét, a távirányítót a tévéhez, viszont ismeri Pamela Andersont és úgy dönt, hogy elrabolja magának nőül, ami persze csúfos kudarcot vall, pedig átment érte az egész Államokon, és út közben még azt is megbocsátotta neki, hogy nem szűz…

Borat ugyanis nemcsak technikai ismereteit tekintve van végzetes hátrányban egy amerikai kisiskoláshoz képest, hanem erkölcseiben is. Retteg a zsidóktól, a nőket adásvétel és szabadrablás tárgyának tekinti, nem ért semmit a körülötte lévő világból, már csak fogyatékos angol nyelvtudása miatt sem, minden férfival puszizkodni akar, és mindennek következtében folyton ízléstelenségekre vetemedik. Ezt elég hihető megdöbbenéssel fogadta mindenki, ami nem volt nehéz, mert a filmben szinte az összes szereplő amatőr, Cohenék pécézték ki őket a régi recept szerint, beugrattak a tagokat a valós helyszíneken az álkazah riporterrel, ennek következtében vagy kilencven eljárást indítottak ellenük csak a forgatás ideje alatt, mert általában nem volt forgatási engedélyük, ha meg igen, túllépték azt, még a fogdát is megjárták. Ennek ellenére a rendező Lerry Charles szerepe elenyésző, inkább anyagbeszerző lehetett, mintsem a film gazdája, mert Cohen teljesen elnyomta őt, meg az egész párfős stábot az egyéniségével, rajta kívül senki nem jutott szóhoz a film promóciós világkörútján.

Mármost ezek az álságosan lezsírozott találkozások lennének a film humoros részei.

De nem azok.

Nem azok, mert bár Cohen Borat figurájában valaki olyat akart látni, aki beolvas az amerikai erkölcsöknek, azonban Borat nem olvas be senkinek semmit, mert nem mond sehol egy meredeket, csak egyszerűen nem tud viselkedni, egy legatyásodott, az aberráltságig optimista ösztönlény, aki még amikor fegyelmezi is magát, akkor is csak az emberiség kőkorszakbeli szintjét mutatja be az aktuális társaságának, és még elvárja ezek után a rendező, hogy ezt tekintsék szellemességnek. Borat viszont nem szellemes, hanem unalmasan elmaradott, hiába vigyorog és ügyetlenkedik állandóan, ha egy okos megszólalása nincs, távozása után pedig végképp fogalmunk sincs róla, hogy hol mosott be az elmúlt másfél óra alatt az amerikai kultúrának. Annak sem - tehát már ketten vagyunk. Bennünk marad viszont az, hogy tyúkot visz magával a metrón, tüzet gyújt egy templom kapujában, a zacskó szart már említettük, továbbá vihog a feministákon, és producerével – aki félúton faképnél hagyja őt – meztelenül verekszik a szállodai szobában, továbbá néger arcokkal akar rapot tanulni az egyik mellékutcában. Na de ezekkel még nem jutottunk közelebb az amerikai lélekhez, legyünk őszinték. Kb. annyit fogunk fel belőle, mint Borat – vagyis leginkább semmit.

Annál többet lehetett megtudni e lagymatag komédia alapján Kazahsztánból, amelyről kiderült, hogy kulturális és erkölcsi színvonala a béka feneke alatt van. Nem csoda, hogy a film sikere láttán a kazah kormány ellenkampányt indított, amelyben igyekeztek bebizonyítani, hogy ott is csapból jön a víz, továbbá van autó és színes tévé. Kár volt: csak az egészen hülyék hihették el, hogy ott ilyenek nincsenek. Ezekre támaszkodott Cohen, amikor meggyalázta ezt az országot.

A filmet Oscarra is jelölték a legjobban adaptált forgatókönyv kategóriájában, szerencsére nem kapta meg. Ellenben szinte az egész filmes szakma kikiáltotta Cohent a humor új fenegyerekének, amire azt lehet mondani, hogy amennyiben az amerikaiaknak ennyi elég a humorhoz, akkor ott tényleg baj van. Ennél még a Micuko is ezerszer szellemesebb volt, pedig ott csak egy ételreceptes nő alakított egy torz karaktert. Viszont tudott kérdezni!

Na jó, azért egy jelenet szellemes volt: amikor megszállnak az öreg zsidó házaspárnál, akik miatt egy merő idegbajban töltik az éjszakát, mert azt hiszik, hogy megeszik őket. Amikor bemászik két csótány az ajtó alatt, meggyőződésük, hogy a zsidók változtak át és elkezdik nekik dobálni a dollárokat, hátha békén hagyják őket. Ez a jelenet azért fontos, mert Cohan és kövér társa is ilyen volt: bejöttek az ajtónk alatt, mi meg dobáljuk nekik a pénzt. Ráadásul Cohen még zsidó is…

De hát Cohen már csak tudja, hogy mitől döglik a légy, azaz a csótány. De ez nem mentség erre a filmre. Szó sem róla, a színészi teljesítményért Cohen megérdemelte 2007-ben a Golden Globe-ot, de ez nem menti fel a film egészét annak színvonala alól.

A magyar címről meg csak annyit, hogy teljes félrefordítás, a helyes szöveg: Borat – Amerikai kultúrtanulmány Kazahsztán dicső népe javára. A plakáton és a DVD-borítón ráadásul a terjesztők is sikerrel azonosultak Borattal, ugyanis nem ismerik a cirill abc-t, a „d” betűt tették meg „a” betűvé, de a fentiek után már ezen kell a legkevésbé csodálkozni.